Tartalom

                                     FAZEKAS JÓZSEF

                                     PÓRÁZ NÉLKÜL

                             A PÓRÁZ A FOGASON HIÁBA VÁR,

                            HIÁBA HÍVLAK,NEM JÖSSZ HOZZÁM.

                            HIÁBA LÁT MINDIG KÉT LEHUNYT SZEMEM,

                            A SEMMIT SIMOGATJA KEZEM.

                           KOPPAN A LÉPTEM A LÉPSCŐHÁZ KÖVÉN,

                           NÉGYLÁBÚ ÁRNYÉK OSON MÖGÉM-

                           A PILLANAT JÁTSZIK GONOSZ VARÁZST

                           FELRÚGNI PRÓBÁL KIHUNYT PARÁZST.

                           AZ UTCA KIHALT,A KAPU NYIKOROG;

                           A NAPRAFORGÓ NEM FOROG.

                           A FÁK KÖZÖTT AZ ŐSZ SOHAJA SZÁLL,

                            LEVÉL PEREG,LASSÚ,SZÉP HALÁL.

                            LEPKE FÜRDIK,A TÓCSA TÜKRE TISZTA,

                            AZ ELDOBOTT BOT NEM JÖN VISSZA;

                            A LABDA ELGURUL,NEM KERESI SENKI;

                           ELVESZETT LÁBNYOMOD A MÚLTAT JELENTI.

                           MOST VÉGTELEN VIRÁGOS MEZŐKÖN FUTHATSZ

                          S,HA ELFÁRADSZ,EGY FELHŐN MEGALUDHATSZ.

                          ÁLMODBAN,TUDOM,ITTHON JÁRSZ MAJD NÁLUNK,

                          MI NEM MEGYÜNK SEHOVA;ÉJJEL NAPPAL VÁRUNK.

                          S,HOGY EL NE VÉSSZ ÉS MINDIG ITT MARADJ,

                          (BÁR A TINTA KÖNNY ÉS CSAK SZÉP SZAVAK)

                          A SZÍVEMBE ÍRTAM A NEVEDET,

                          FEKETE-FEHÉR SZERETET!